Loading

Szeged Vision

Szemléletformálás a klímaváltozásról

A Szeged Vision kampányának tervezésekor, szándékosan nehéz fába vágtuk a fejszénket: a klímaváltozás sok tekintetben nagyon forró téma, amiről pontosan tudtuk, hogy nehéz jól megközelíteni.

Szerettünk volna egy olyan megközelítést találni, ami nem kapcsolja be egyből az emberek zsigeri énvédő reakcióit és képes eltávolítani a témát a mindennapok érzékeny rutinjától.

Azt is eldöntöttük, hogy nem néhány másodperces impulzuskontentekre építjük a kommunikációt, mert ennyi időben egyszerűen nem férnek el a tényleg fontos információk, témakifejtések és egyébként sem az érzelmek felkorbácsolására kell törekednünk, hiszen nem toborozni, dühíteni vagy értékesíteni szeretnénk, hanem tájékoztatni és ismeretet terjeszteni. Ezért az alacsony figyelemküszöböt inkább erős vizualitással próbáltuk megfogni és ezen vizuálisan erős kontentek mögé készítettünk egy olyan webfelületet, ami már több idő eltöltésére lett kialakítva.

Az is fontos volt nekünk, hogy valahogyan elérhető közelségbe hozzuk ezt a nagy, globális témát, ezzel erősítve a kapcsolódás esélyét a tartalmunkhoz.

A Szeged Vision kampányának tervezésekor, szándékosan nehéz fába vágtuk a fejszénket: a klímaváltozás sok tekintetben nagyon forró téma, amiről pontosan tudtuk, hogy nehéz jól megközelíteni.

Szerettünk volna egy olyan megközelítést találni, ami nem kapcsolja be egyből az emberek zsigeri énvédő reakcióit és képes eltávolítani a témát a mindennapok érzékeny rutinjától.

Azt is eldöntöttük, hogy nem néhány másodperces impulzuskontentekre építjük a kommunikációt, mert ennyi időben egyszerűen nem férnek el a tényleg fontos információk, témakifejtések és egyébként sem az érzelmek felkorbácsolására kell törekednünk, hiszen nem toborozni, dühíteni vagy értékesíteni szeretnénk, hanem tájékoztatni és ismeretet terjeszteni. Ezért az alacsony figyelemküszöböt inkább erős vizualitással próbáltuk megfogni és ezen vizuálisan erős kontentek mögé készítettünk egy olyan webfelületet, ami már több idő eltöltésére lett kialakítva.

Az is fontos volt nekünk, hogy valahogyan elérhető közelségbe hozzuk ezt a nagy, globális témát, ezzel erősítve a kapcsolódás esélyét a tartalmunkhoz.

Kontextus

Kontextus

Context

Legnagyobb kihívásnak az énvédelmi reakciókat tartottuk. Hogyan beszéljünk arról, hogy a jelenlegi közlekedési szokásaink fenntarthatatlanok, anélkül, hogy megsértenénk az “autósokat”? (“hiszen kedden zeneiskolába és edzésre is vinni kell a gyerekeket!”)

Erre megoldásként egy nagyon egyszerű manővert találtunk ki, amivel egy csapásra alapjaiban megváltozott minden a projekttel kapcsolatban.

Úgy döntöttünk, hogy elvisszük a témát a jövőbe.

Ehhez az IPCC jelentésekből is már jól ismert 2050-es dátumot választottuk, mert ez már biztosan van akkora távolságra a jelentől, hogy lehessen nyugodtan beszélgetni az autókról, anélkül, hogy a befogadó állandóan a jelen szokásaihoz méricskélje az elhangzottakat. Annyira viszont mégsincs messze ez az évszám, hogy csak a vállukat vonogassuk rá, hiszen 30 évet valószínűleg még sokan látnak a saját vagy a gyermekeik életében, így az érintettség megmarad.

Ez a dátum annyiban is szerencsés lehet, hogy sok – ma még nevetségesnek és láthatatlannak ható – egyéni erőfeszítést láthatóvá tehet, ilyen távolságban ugyanis már megmutatható, hogy milyen eredménnyel járhat az, ha fenntarthatóan közlekednek az emberek, vagy a parkolók helyére közösségi terek és zöldövezetek kerülnek.

Különösen érdekes lehet továbbá az is, hogy a jövő témájával az egészet körüllengi majd egy kis tudományos-fantasztikum is, ami a legtöbb emberben pontosan olyan érzelmeket kelthet fel a sértett védekezés helyett, amire nekünk szükségünk van ahhoz, hogy nyitott és befogadó közönségünk legyen: kíváncsiságot és érdeklődést.

Kontextus

Legnagyobb kihívásnak az énvédelmi reakciókat tartottuk. Hogyan beszéljünk arról, hogy a jelenlegi közlekedési szokásaink fenntarthatatlanok, anélkül, hogy megsértenénk az “autósokat”? (“hiszen kedden zeneiskolába és edzésre is vinni kell a gyerekeket!”)

Erre megoldásként egy nagyon egyszerű manővert találtunk ki, amivel egy csapásra alapjaiban megváltozott minden a projekttel kapcsolatban.

Úgy döntöttünk, hogy elvisszük a témát a jövőbe.

Ehhez az IPCC jelentésekből is már jól ismert 2050-es dátumot választottuk, mert ez már biztosan van akkora távolságra a jelentől, hogy lehessen nyugodtan beszélgetni az autókról, anélkül, hogy a befogadó állandóan a jelen szokásaihoz méricskélje az elhangzottakat. Annyira viszont mégsincs messze ez az évszám, hogy csak a vállukat vonogassuk rá, hiszen 30 évet valószínűleg még sokan látnak a saját vagy a gyermekeik életében, így az érintettség megmarad.

Ez a dátum annyiban is szerencsés lehet, hogy sok – ma még nevetségesnek és láthatatlannak ható – egyéni erőfeszítést láthatóvá tehet, ilyen távolságban ugyanis már megmutatható, hogy milyen eredménnyel járhat az, ha fenntarthatóan közlekednek az emberek, vagy a parkolók helyére közösségi terek és zöldövezetek kerülnek.

Különösen érdekes lehet továbbá az is, hogy a jövő témájával az egészet körüllengi majd egy kis tudományos-fantasztikum is, ami a legtöbb emberben pontosan olyan érzelmeket kelthet fel a sértett védekezés helyett, amire nekünk szükségünk van ahhoz, hogy nyitott és befogadó közönségünk legyen: kíváncsiságot és érdeklődést.

Visual

Visual

Visual

Innen már az is adta magát, hogyan távolítsuk el a globális szinttől a témát és hozzuk közelebb a városlakókhoz: elhatároztuk, hogy konkrét, mindenki által jól ismert és használt városi helyszíneket fogunk átalakítani és elhelyezni ebben az elképzelt 2050-es jövőképben. Így a témát érintő kulcsfogalmakat és információkat olyan környezetben tudjuk bemutatni, amiben azonnal érthetővé válhat a dolog lokális kapcsolódása és a befogadó számára is sokkal érthetőbb és láthatóbb lehet miről is van szó.

Innentől a minél részletesebb és élethűbb megvalósításra törekedtünk: szerettük volna ezt a jövőbeli környezetet minél átélhetőbbé tenni, ezért elhatároztuk, hogy olyan vizuális élményt szeretnénk nyújtani, “mintha tényleg ott lennénk”.

Ezért a kiválasztott helyszíneken 360 fokban kezdtük el 3D-ben lemodellezni az adott területet, ezzel ugyanis sokkal nagyobb szabadságfokot adhattunk a témának, hiszen a megjelenített területen így körbe is lehetett fordulni. Ezzel egy pici gamifikációt vihettünk a felhasználói élménybe is, hiszen ezáltal az oldal látogatója szabadon nézelődhet, közelebb mehet valamihez és ő dönti el azt is, hogy mire kattint rá és mire nem, nem egy általános, lineárisan vezetett user-journey-n lesz végigtolva.

A vizualitás a tartalomfejlesztéssel párhuzamosan fejlődött és sok-sok hónapon munka után nyerte csak el végleges formáját.

Visual

Innen már az is adta magát, hogyan távolítsuk el a globális szinttől a témát és hozzuk közelebb a városlakókhoz: elhatároztuk, hogy konkrét, mindenki által jól ismert és használt városi helyszíneket fogunk átalakítani és elhelyezni ebben az elképzelt 2050-es jövőképben. Így a témát érintő kulcsfogalmakat és információkat olyan környezetben tudjuk bemutatni, amiben azonnal érthetővé válhat a dolog lokális kapcsolódása és a befogadó számára is sokkal érthetőbb és láthatóbb lehet miről is van szó.

Innentől a minél részletesebb és élethűbb megvalósításra törekedtünk: szerettük volna ezt a jövőbeli környezetet minél átélhetőbbé tenni, ezért elhatároztuk, hogy olyan vizuális élményt szeretnénk nyújtani, “mintha tényleg ott lennénk”.

Ezért a kiválasztott helyszíneken 360 fokban kezdtük el 3D-ben lemodellezni az adott területet, ezzel ugyanis sokkal nagyobb szabadságfokot adhattunk a témának, hiszen a megjelenített területen így körbe is lehetett fordulni. Ezzel egy pici gamifikációt vihettünk a felhasználói élménybe is, hiszen ezáltal az oldal látogatója szabadon nézelődhet, közelebb mehet valamihez és ő dönti el azt is, hogy mire kattint rá és mire nem, nem egy általános, lineárisan vezetett user-journey-n lesz végigtolva.

A vizualitás a tartalomfejlesztéssel párhuzamosan fejlődött és sok-sok hónapon munka után nyerte csak el végleges formáját.

modelling3
modelling2
modelling1
modelling3
modelling2
modelling1

Kontent

Kontent

Kontent

A képeken átadott tartalom fejlesztését mindenképpen tudományos alapokra szerettük volna helyezni és ehhez helyi erőforrásokat szerettünk volna felhasználni, ezért felkerestünk több, mint két tucat különböző területeken dolgozó szegedi tudóst, szakembert és a velük készített nagyinterjúkból kezdtünk el dolgozni. Mivel Szeged egyetemi város és régióközpont is, lényegében minden jelentősebb tudományterülethez találtunk egy-egy szakértőt, így a klimatológiai tudományoktól kezdve, a vízügyön és a hulladékgazdálkodáson át az élelmiszeriparig és a mesterséges intelligenciáig is találtunk készséges interjúalanyokat, akiktől nem csak saját tudományterületük jelenéről és jövőjéről kérdeztünk, hanem a szakterület helyi lehetőségeiről és az interjúalany saját ötleteiről is szerettünk volna többet megtudni. Fontosnak tartottuk ugyanis, hogy teret engedjünk a kutatók fantáziájának és saját ötleteinek is, hiszen a “mi lesz? Mi lehetne?” kérdések különösen izgalmas ötleteket hozhatnak elő a szakértő elmékből.

A tartalmakat már a kiválasztott helyszínek sajátosságaihoz igazítottuk, például a jelentősebb közlekedési csomópontnál többet beszéltünk a közlekedésről, míg a sétálóutcán már inkább a hőszigetjelenségről, vagy a helyi gazdaság átalakulási lehetőségeire helyeztünk több figyelmet. A tartalmainkat felosztottuk aszerint is, hogy milyen területhez kapcsolódnak, így külön színnel jelöltük a közlekedési, a klímavédelmi, a techonlógiai és a városépítészeti tartalmakat is.

Kontent

A képeken átadott tartalom fejlesztését mindenképpen tudományos alapokra szerettük volna helyezni és ehhez helyi erőforrásokat szerettünk volna felhasználni, ezért felkerestünk több, mint két tucat különböző területeken dolgozó szegedi tudóst, szakembert és a velük készített nagyinterjúkból kezdtünk el dolgozni. Mivel Szeged egyetemi város és régióközpont is, lényegében minden jelentősebb tudományterülethez találtunk egy-egy szakértőt, így a klimatológiai tudományoktól kezdve, a vízügyön és a hulladékgazdálkodáson át az élelmiszeriparig és a mesterséges intelligenciáig is találtunk készséges interjúalanyokat, akiktől nem csak saját tudományterületük jelenéről és jövőjéről kérdeztünk, hanem a szakterület helyi lehetőségeiről és az interjúalany saját ötleteiről is szerettünk volna többet megtudni. Fontosnak tartottuk ugyanis, hogy teret engedjünk a kutatók fantáziájának és saját ötleteinek is, hiszen a “mi lesz? Mi lehetne?” kérdések különösen izgalmas ötleteket hozhatnak elő a szakértő elmékből.

 

A tartalmakat már a kiválasztott helyszínek sajátosságaihoz igazítottuk, például a jelentősebb közlekedési csomópontnál többet beszéltünk a közlekedésről, míg a sétálóutcán már inkább a hőszigetjelenségről, vagy a helyi gazdaság átalakulási lehetőségeire helyeztünk több figyelmet. A tartalmainkat felosztottuk aszerint is, hogy milyen területhez kapcsolódnak, így külön színnel jelöltük a közlekedési, a klímavédelmi, a techonlógiai és a városépítészeti tartalmakat is.

Kampány

Kampány

Az elkészült öt képhez igazítottuk a kommunikáció ütemezését is, így 5 szakaszra bontottuk a tartalmainkat. A képeket sem egyszerre publikáltuk, hanem 5 naponként, ezzel szerettük volna időben is tovább fenntartani az érdeklődést.

Az első képünket több okból is más szellemben alakítottuk ki, mint a későbbieket. Ezen egy olyan jövőképet szerettünk volna ábrázolni, ami közelít ahhoz a megjelenéshez, ami a “reális”, tehát abból indultunk ki, hogy a projekt készítésekor milyen tendenciák látszódtak a felmelegedést illetően valószínűnek 2050-re és természetesen azt is áttekintettük, hogy áll a bolygó a klímavédelmi erőfeszítésekkel.

Ennek eredményeképpen az első képünk, meglehetősen apokaliptikusra sikeredett, ami azon túl, hogy jelentősen erősítette a projekt fő üzenetét és hívta fel a figyelmet a klímaváltozás veszélyére, kitűnően alkalmas volt arra is, hogy ezekkel az ábrázolásokkal áttörjük az országos sajtó ingerküszöbét is. A kampány indulásakor olyannyira jelentős volt az érdeklődés a projekt felé, hogy az első apokaliptikus látványt ábrázoló facebook posztunkkal – az országos érdeklődés hatására – több embert értünk el organikusan, mint Szeged város lakossága.

Ezt követően 5 naponta publikáltuk az újabb helyszíneket és az ezekhez készített Facebook posztokban egészítettük ki a honlapon látottakat, ahol helyenként a platform nyújtotta lehetőségeket kihasználva képekkel, videókkal tovább tudtuk mélyíteni egy-egy téma kibontását és egy kicsit “magazinosabb” kommunikációt tudtunk végigvinni. A tartalomfejlesztés alatt megismert szakemberekkel pedig live videókban interjúkat, beszélgetéseket is közvetítettünk a Facebookon bizonyos kiemelt témákkal kapcsolatban.<6p>

Kampány

Az elkészült öt képhez igazítottuk a kommunikáció ütemezését is, így 5 szakaszra bontottuk a tartalmainkat. A képeket sem egyszerre publikáltuk, hanem 5 naponként, ezzel szerettük volna időben is tovább fenntartani az érdeklődést.

Az első képünket több okból is más szellemben alakítottuk ki, mint a későbbieket. Ezen egy olyan jövőképet szerettünk volna ábrázolni, ami közelít ahhoz a megjelenéshez, ami a “reális”, tehát abból indultunk ki, hogy a projekt készítésekor milyen tendenciák látszódtak a felmelegedést illetően valószínűnek 2050-re és természetesen azt is áttekintettük, hogy áll a bolygó a klímavédelmi erőfeszítésekkel.

Ennek eredményeképpen az első képünk, meglehetősen apokaliptikusra sikeredett, ami azon túl, hogy jelentősen erősítette a projekt fő üzenetét és hívta fel a figyelmet a klímaváltozás veszélyére, kitűnően alkalmas volt arra is, hogy ezekkel az ábrázolásokkal áttörjük az országos sajtó ingerküszöbét is. A kampány indulásakor olyannyira jelentős volt az érdeklődés a projekt felé, hogy az első apokaliptikus látványt ábrázoló facebook posztunkkal – az országos érdeklődés hatására – több embert értünk el organikusan, mint Szeged város lakossága.

Ezt követően 5 naponta publikáltuk az újabb helyszíneket és az ezekhez készített Facebook posztokban egészítettük ki a honlapon látottakat, ahol helyenként a platform nyújtotta lehetőségeket kihasználva képekkel, videókkal tovább tudtuk mélyíteni egy-egy téma kibontását és egy kicsit “magazinosabb” kommunikációt tudtunk végigvinni. A tartalomfejlesztés alatt megismert szakemberekkel pedig live videókban interjúkat, beszélgetéseket is közvetítettünk a Facebookon bizonyos kiemelt témákkal kapcsolatban.

More ideas…

Back To Top